Libás versek gyűjteménye

Márton napi versek, libás versek gyűjteménye libákról, ludakról – nem csak Márton napra:

Liba

(Osváth Erzsébet)

Egész családommal
jöttem el hozzátok.
Hat kicsi libuskám
kíváncsi volt rátok.

Látom, csodálkoztok,
hogy mind olyan egyforma.
Selymesek, pelyhesek,
egyiknek sincs tolla.

De a természetük
igen különböző:
ez az első, gö-gö,
örökké siető.

A második gü-gü,
lusta s mindig éhes.
Nem bírja kivárni,
míg az ebéd kész lesz.

A harmadik go-go,
szófogadó, szerény,
de egyikőtök sem
járna túl az eszén!

A negyedik gu-gu,
lármás, mindig gágog.
Sokszor veri ki
a szemünkből az álmot.

Az ötödik gá-gá,
ő a legszebb hangú.
Irigyli is érte
a károgó varjú.

A hatodik gi-gi,
otthon marad gyakran,
örökké parancsol
a csacsogó patakban.

Liba pék

(Weores Sándor)

Haragos a liba pék,
A kenyere odaég.
Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék!
Ha kisasszony volnál,
Nem morognál,
Lágy meleg cipóért
Kicsi fehér fejkendőben
Kényesen hajolnál!

Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.

Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem búsulnál,
Három derék péklegényed
Fűtené a kemencédet,
Királyasszony volnál!

Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!

Libanóta

(Juhász Magda)

Gágog a sok kis liba gá-gá-gá,
ráfelel liba mama gá-gá-gá,
a nap is rájuk nevet ,
oly vidám ez a sereg ,
mond te is utánuk , hogy gá-gá-gá!

Gágognak hajnal óta gá-gá-gá,
szép ez a liba nóta gá-gá-gá,
meglátod te is tudod ,
ha velünk együtt fújod ,
mond te is utánunk , hogy gá-gá-gá!

Jóbarátaink

(Gazdag Erzsi)

Libám lábán sárga csizma,
gúnár-varga rámán varrta.
Abban megy a liba bálba.
Harminchárom liba várja.

Liba-bálban, vízi bálban,
csupa-csupa vízi tánc van.
Ott forognak, ott sürögnek,
ha megunják, megfürödnek.

Libanátha

(Verseghy Erzsébet)

Lúdanyónak könnye pereg,
kislibája nagyon beteg.
Megfázott a csupasz lába,
mezítláb ment óvodába.

Jó mamája borogatja,
forró teával itatja,
meg is gyógyul harmadnapra,
holnapután vasárnapra.

Hétfőn reggel korán költik,
tó vizében megfürösztik,
csizmát húznak lúdtalpára,
úgy küldik az óvodába.

Lúd

(Hajnal Anna)

Bukik, mosdik, tollászkodik,
piros csőrrel hivalkodik,
fürdik a lúd,
hófehér,
tiszta ő, ha vízhez ér!
Fehérséges, szürkeséges,
méltóságos, fürgeséges,
társaságban beszélgető,
fontoskodva lépegető,
hazafelé öntudattal,
gőgös hölgyi mozdulattal
ideszól, odaszól
kacér bóbita alól.

Libás mondókák gyűjteménye

Libás mondókák gyűjteménye libákról, ludakról a „Süss fel nap, fényes nap, Kertek alatt a ludaim megfagynak” -kon kívül.

Nincs szebb állat, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.

Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra,
Elöl megy a gúnár,
Jaj de begyesen jár.

Egy-petty, libapetty,
Terád jut a huszonegy.

Szentendrei legények,
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
A nyakát, sej-haj a nyakát,
Elgágította magát.

Kő kút körül út
körbefutja hosszú nyakú
fehér lúd.

Hat lúd a zabszalmába,
Hetedik a hajdinába.
Arra megy a gazda,
Hetediket hajtja.

Liba mondja gi-gá-gá,
elmegyek én világgá!

A gúnárom elveszett,
Keresésére megyek.
Nincsen annak más jegye,
Szárnya, tolla fekete.

Gi-gá, gi-gá gúnárom
elveszett a vásáron,
vártam, majd csak hazajön,
s az ablakon beköszön;
de nem jött meg a betyár,
tepsibe való gúnár,
akire jön a három:
keresse meg gúnárom!

Elesett a lúd a jégen,
majd felkel a jövő héten.

Libuskáim, egyetek,
Szép kövérek legyetek.

Tipp: Lovas mondókákat és lovas verseket a linkre kattintva találtok